Milyen az élet tini-idolként?
Sokat beszéltünk már erről. Amikor hosszú utakat töltünk az autóban, rájövünk, hogy hová jutottunk el, és ez... vicces érzés.

Mi a sikered titka?
Azt hiszem, ezt tényleg nem igazán lehetne megmagyarázni. Nem tudom, mi a receptje, amikor az emberek megkérdezik, hogyan csinálom. De ez tényleg rengeteg szerencse, és persze kemény munka, ami nyílvánvaló is, és talán az, hogy teljes mértékben koncentrálunk.

Irányító vagy?
Nagyon nehéz számomra, hogy hagyjam kihullani a dolgokat a kezeim közül. És ezt nem is hagyom könnyen. Ez azt jelenti, hogy valójában elfoglalt vagyok egész nap, és ellenőrzök mindent. Az a fajta ember vagyok, aki 10x is képes megfordulni, hogy bebizonyosodjon arról, hogy az ajtó zárva van-e.

Van élet a Tokio Hotel után?
El tudom képzelni azt az időt, amikor kevesebb dolgot csinálunk. Kevesebbet fogunk dolgozni, és talán valamikor nem az lesz, hogy új albumot csinálunk 2 vagy 3 évente, és nem vagyunk annyit úton. Mindannyian a saját dolgunkkal lennénk elfoglalva. De azt, hogy a Tokio Hotel nem létezik többé, nehéz elképzelni.

Játszanál egy filmben?
Igen, persze, el tudnám képzelni.

Sok ajánlatot kapsz...
Igen, minden alkalommal kapok újakat. De legtöbbször ezek nagy szerepek, én pedig nem bízok önmagamban eléggé. Egy kicsi részletet szeretnék egy filmben kipróbálni, nagy tettek nélkül.

Mit játszanál szívesen?
Egy vámpírt vagy egy drogost szívesen eljátszanék. El tudnám ezt képzelni...

Fake (mű, megcsinált) személy vagy?
Az a Bill, aki sminket visel, az a Bill, aki itt ül a kamera előtt, közelebb áll hozzám, mint az a Bill, aki reggel fölkel. Ez nem olyan, amit más emberekért csinálok. Ugyanígy jártam iskolába is. Nem tudnék egy megcsinált személy lenni, aki mindenkinek meg akar felelni, ez számomra túl nehéz, és túl sok lenne.

A Showbizniszben lassan vagy gyorsan telik az idő?
Mindkettő. Az idő nagyon gyorsan telik, te pedig azt hiszed, őrület, hogy még egy év elmúlt, és ennyi minden történt. És ezzel egyidőben úgy tűnik, mintha lassú is lenne. Néha azt hiszem, kész őrület, vége a napnak, a következő pillanatban meg már azt gondolom: Oh Istenem, örökké ezt fogom csinálni! (ford.: 

)