Download

Amikor a Tokio Hotel február 22.-én 21 show-val a "Welcome To Humanoid City" turné első nagy részére indul, a koncertek már ki vannak tűzve a moszkvai Olimpia Stadionba, Barcelonába, Párizsba, Rómába- és (egyenlőre) csak két német időpont Oberhausenben és Hamburgban (02.26. és 28.). Egy bizonyíték, hogy a magdeburgi iskolatársak a melankólikus-metál rockjukkal régóta világsztárok. Tokio Hotelként stilisztikailag önhatalmúak, valamint kreatív és harcra kész fiatal művészek, egy olyan világban, amelynek először meg kell tanulni hogyan tisztelje őket, mesélik nekünk a 20 éves ikrek Bill (ének) és Tom Kaulitz (gitár), a látványos GQ fotózás után Hamburgban.

Bill és Tom Kaulitz, magunk vagyunk Önökkel a bandakollégáik Gustav Schäfer és Georg Listing nélkül. Megsértődtek ezért?
Tom: Éppen ellenkezőleg. Köszönetet mondanak és nyugi van.
Bill: Ha Gustav és Georg után menne, a Tokio Hotelben csak basszus és dob játszana és minden mástól távol tartanák magukat.

Egy szakadék húzódik a banda között?
Bill: Dehogyis. Ez már az első napokban kikristályosodott: Az egész dolgot a fotókkal, interjúkat és a vörös szőnyeget inkább kettőnkre hagyják. Hat, hét évvel ezelőtt csak  kis városi magazinok riporterei akartak velünk beszélni, de régen is főleg Tom és én mutattuk be a bandát.

A két kollégájuk még otthon, Magdeburgban lakik. Ezzel szemben Önök már öt évvel ezelőtt Hamburgba költöztek.
Bill: Gustav és Georg is itt lakott, amíg az első stúdiómunkánkat csináltuk, de azután ismét gyorsan visszamentek. Őszintén szólva: ezt nem teljesen tudom így megérteni. De talán Tom és én különleges esetek is vagyunk. A gyerekkor egy nehéz időszak volt számunkra. Magdeburg közelében, egy faluba járni iskolába, tiszta horror érzetet keltett bennünk. Boldogok voltunk, hogy eljöttünk onnan.

Ezekből az évekből sok kép található az interneten. A kínos gyerekkor nem privát dolog? Hogy kerültek oda?
Bill: Néhányan az egykori osztálytársaink közül hozták nyilvánosságra. A többit mi magunk adtuk a sajtónak: baba- és gyerekfotók rólunk, korábbi fellépésekről is lenyomatokat, mikor a Tokio Hotelt még Devilishnek hívták.

Többé nincs szükségük fotóalbumra- A saját emlékeiket meg tudják keresni a Google-n.
Bill: A múltkor elhatároztuk, hogy végre megint többet fotózunk. Olyan sok szép városba utazunk, olyan sok mindent élünk át, amit dokumentálni kell... Aztán rájöttünk: Egyáltalán nem kell! Mert úgyis mindig kísér minket egy operatőr. A privát fotózkodást feladtuk.

Sok más német tini popbandánál a felhajtás egy szezon után véget ér. Ezzel szemben  a Tokio Hotel megnyert MTV díjjal, teltházas koncertekkel Európában és ranglistahelyezésekkel Amerikában egy világra szóló siker. Egy követelménnyel számolni kell: Az életüket szigorúan a nyilvánosság előtt kell élniük?
Bill: Valójában Tom és én hoztuk meg ezt a döntést. Az összes negatív oldallal- de megtanultunk elkerülni ezeket. Ez csak akkor lesz rossz, ha olyan emberek keverednek bele, akiket épp nem akarunk bajba sodorni: szülők, rokonok, barátok. Mindent megteszünk, amit tudunk, hogy megvédjük őket a nyilvánosság kíváncsisága elől. De ha a Kaulitz nevet viseled, manapság nehéz egy normális életet folytatni.

Popsztárnak lenni, mégha ez azt is jelenti, hogy majdnem fel kell áldozni érte a normális életet- pontosan mikor jutottak erre a döntésre?
Bill: Már 15 évesen. Akkor jött ki az első kislemezünk a "Durch den Monsun". Mikor először áttörtünk vele tök szuper volt. Aztán jöttek az első címlapok...
Tom: ...és azonnal szembesítettek minekt az egész programmal!
Bill: Az első történetek a bulvárlapokban már korán megvoltak. És mikor a dalunk aztán a rádióban ment és nőttek az igények, azt kérdeztük magunktól: Mi lesz itt tulajdonképpen? Ebbe belemegyünk? Egyszer például otthagytam egy üveget valahol- amit másnap már az eBayen meg lehetett venni. De ezek a tapasztalatok jók. Korán kezdtük és ezért mindent korán meg is tanultunk. A Tokio Hotel nem munka, hanem az egész életünk. Ezen kívűl gyakorlatilag semmi sem maradt, csak a közeli családtagok. Abban az évben, amikor az új albumunkat készítettük, pontosan elhatároztuk, hogy nem kerülünk bele a sajtóba. Ez egyáltalán nem működött.
Tom: Bizony, nincs kapcsoló, amivel ki lehetne ezt kapcsolni. Nincs szabadnap.

FORDÍTOTA:RESETH

Tokio Hotel: Így még nem is láttuk az ikreket
Bill és Tom Kaulitz szerepel a német GQ magazin februári számának borítóján, ami csütörtöktől lesz elérhető. A sztárfotós Julian Broad készítette a képeket a 19 évesekről, aki Robbie Williamset és Mikat is a kamera mögé állította a legutóbbi albumuk fotózása alkalmával.
A német Tokio-Hotel-pop-export ikrei lassan nagy stílusikonná is válnak. Mindigis öntudatosak voltak.
"El tudom képzelni, hogy egyszer én is egy saját kollekciót tervezzek", mondja Bill. Teljesen az ő "No-Gos" divata a "valódi szőrme és a ruhák, amit Tom visel." Mert Tom a GQ fotózásnál is hű maradt a szeretett buggyos nadrágaihoz. A testvérek teljesen különböző stílusban, a divatkérdésekben a legkeményebb kritikusok: "Ez már olyan, hogy egymás divattechnikáját kölcsönösen szarnak találjuk", árulja el Bill és Tom hozzáteszi: "Nem tudod elképzelni elképzelni, hogy úgy öltözz mint a többiek. De ebben az a szép, hogy tudom, hogy néznék ki Bill ruháival, egyszerűen úgy mint Bill."
Annak ellenére, hogy stilisztikailag nagyon különbözőek, az ikrek érzik maguk között a szoros kapcsolatot. "Pontosan tudom mit gondol Bill, és ő pontosan tudja mit gondolok én. Tulajdonképpen egyáltalán nincs szükségünk beszélgetésre, egy teljesen más síkon értjük meg egymást", mondja Tom. "Ezt így magyaráznám: Minden, ami egy teljes emberi lényhez tartozik, egymás közt osztottuk el. Mindenki kiválasztott egy szakterületet és az adottságait arra szakosította. Bill inkább a kreatív irány felé, én meg inkább a bizniszélet felé húzok. Ha mindent egybevetünk, akkor megint egy személy vagyunk, egy ember. Egy nagyon széles körben nyitott ember." Bill számára is egyértelmű: "Külön-külön egyszerűen nem működünk rendesen."
A férfi magazinnal készített interjúban Bill egyébként tisztázta:
"Nem vagyunk testvérek, hanem egypetéjű ikrek. Ez teszi a különbséget."
A nagy GQ különlegesség további képekkel és egy making of videóval ITT!
Egyébként a Tokio Hotel szerepel a hamarosan megjelenő "Alice Csodaországban" filmzenéi között, amit Johnny Depp és Tim Burton rendezett. (forrás - ford.: ReseTH)

Ismét a svéd dalszövegíró, aki olyan hírességekkel dolgozott már együtt, mint Katy Perry, Bon Jovi, Britney Spears, Celin Dion... Most pedig egy újabb nagysikerű dalt írt, méghozzá Tim Burton és Johny Depp által rendezett "Alice in Wonderland" című film egyik betétdalát, a "Strange"-et. Az énekesek pedig nem mások, mint Kerli és Bill Kaulitz!
Forrás