Kedves Napl�m!

Ez az els� alkalom, hogy �rok neked. M�g sosem besz�lgettem f�zetekkel, de egy bar�tn�m tan�cs�ra megpr�b�lom. Te leszel minden �r�m�m �s b�natom tud�ja. Tudom, hogy nem fogsz v�laszolni, tan�csokkal ell�tni, de m�r az is sokat seg�t, hogy meghallgatsz. Mert m�shogy nem megy! Egyszer�en nem! Ez a k�m�letlen vil�g kegyetlen�l fel�r�l mindenkit. Csak egy dolog maradt nekem, ami m�g n�mi vigaszt, n�mi kiutat ny�jt a sz�rke egyhang�s�gb�l: az �r�s. Versek, dalok, novell�k... amikben elmondhatom, le�rhatom, lefesthetem az �rz�seimet, an�lk�l, hogy hazudnom, titkol�znom kellene. Sz�nek, szavak, dallamok kavalk�dja, amik kifejezik lelki vil�gom. Amik seg�tenek meg�rtetnem magam a t�bbi emberrel. Seg�tenek, hogy ak�r csak f�l �r�csk�ra is, de elszabadulhassak ebb�l a romlott vil�gb�l. Hogy egy olyan vil�got teremtsek magamnak, amiben t�bb lehetek egy jelent�ktelen, mindennapjait haszontalanul tenget� l�nyn�l. Hogy olyas valaki lehessek, akinek vannak bar�tai, akit szeretik. De sajnos ezek az �lmok se tartanak �r�kk�. Egyszer mindig fel kell �bredni. Mindig lesz valami vagy valaki, aki k�m�letlen�l visszar�ngat a rideg val�s�gba. Abba a val�s�gba, ahol �n csak egy jelent�ktelen senki vagyok.
Annyira rossz egyed�l. Azok, akiket szeretek t�bb sz�z kilom�terre vannak t�lem. Az �letem �rtelmetlen �s m�r �vekkel ezel�tt elrontottam mindent. Saj�t magamat eltartani egy idegen v�rosban nem k�nny�. F�leg �gy, hogy nincs melletted senki, akire igaz�n t�maszkodhatn�l. Az emberek k�tsz�n�ek, �s csak kihaszn�lj�k a m�sikat. Ha lenne valaki, aki elfogadna olyannak, amilyen vagyok, aki megl�tn� bennem a sz�pet, �s tudna szeretni sokkal k�nnyebb lenne.
Mi�rt? Mi�rt nem teljes�lhet ez a k�v�ns�gom soha? Annyit szenvedtem m�r! Had lehessek egyszer v�gre boldog! De nem leszek… tudom, hogy nem. M�r r�g nem hiszek a t�nd�rmes�kben �s csod�kban. Ezek nem l�teznek. Nem is l�teztek tal�n soha. Csak egy m�sik, mag�nyos, boldogtalan ember agysz�lem�nyei, hogy elviselhet�bb� tegye a l�tez�st. De akkor is! Mi�rt v�gyok valamire, ami nem is l�tezett soha? Vagy tal�n m�gis? V�gyhat az ember olyan dologra, ami nem l�tezik? Nem hinn�m. Akkor h�t m�gis l�tezne? Vagy csak v�gyom r�, hogy l�tezzen? Vagy csak az�rt szeretn�m, hogy l�tezzen, hogy k�nnyebb legyen ezt az eg�szet kib�rni. Sokkal k�nnyebb egy �lomk�pbe kapaszkodni, m�g akkor is, ha f�j! Mert az a f�jdalom semmi ahhoz a k�nhoz k�pest, amit a vil�gt�l kapsz.
Van egy fi�. Egy fi�, akibe m�r lassan �t �ve szerelmes vagyok. Aki soha sem lehet az eny�m. Soha. S�lyos sz�, de tiszt�ban vagyok a jelent�s�vel. Rengetegszer pr�b�ltam m�r elfelejteni, de sosem siker�lt. Mikor �gy �reztem, hogy v�gre siker�lne, mindig t�rt�nt valami, ami visszah�zott hozz�, vagy valami olyan dolog, ami miatt �jra hozz� menek�ltem vissza. Vissza az �lomvil�gba. Vissza egy olyan helyre, ahol minden sokkal szebb. M�g a k�n �s a f�jdalom is. Mert l�ssuk be, m�g a t�k�letesnek t�n� �lomk�pek, se olyan t�k�letesek. Mindenhol ott a hiba. De sokkal sz�vesebben szenvedne mindenki egy olyan vil�gban, ahol annak a karjai k�z�tt szenvedhet, akit szeret. Akivel le�ln� az �let�t.
Szeretn�m �t elfelejteni, de ugyanakkor m�gse. Tudom, abszurdan hangzik, de m�gis annyi dolgot kaptam ett�l a fi�t�l. A mosolya, a hangja, a szemei. Egyszer�en t�k�letes. Ha szomor� vagyok, csak r�n�zek �s felvid�t. Er�t ad. Mert tudom, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha neki siker�lt val�ra v�ltania az �lmait, akkor nekem is siker�lhet…
Tudom, hogy senkit nem fogok tudni �gy szeretni, mint �t. De szeretn�m m�gis megpr�b�lni. Szeretn�k szeretni. Szeretn�m, ha lenne valaki, aki mindig mellettem van. Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Annyira rossz egyed�l. Nagyon. Legbel�l tudom, hogy sosem lehet az eny�m, de m�gis ragaszkodom hozz�. Nem adom fel a rem�nyt. M�r ha rem�nynek lehet ezt nevezni. Nem m�lik el �gy nap, hogy ne gondoljak r�. Nem m�lik �s nem is fog. Mert nem szeretn�m. Szeretn�m, ha �r�kre az �letem r�sze maradna valamilyen szinten. Sosem fogom elfelejteni! � az igazi sz�momra. � volt h�rom �ve is, � az most is, �s � lesz h�sz �v m�lva is.
Szeretn�m, ha lenne mellettem valaki. Szeretn�k valakit (p�ld�ul �t) magam mellett tudni. Valakit, aki velem s�r, ha szomor� vagyok. Ha kell, felvid�t. Akivel �n is s�rhatok. Akivel csak egym�snak vagyunk. Szeretn�k hozz� b�jni, hallani, ahogy a sz�ve �rtem dobog. Az arcomon �rezni a meleg lehelet�t. �rezni, ahogy a mellkasa fel-le emelkedik, s�llyed. Magamon tudni a pillant�s�t. �rezni, ahogy a karjai k�rbefonnak. Ahogyan v�delmez�en mag�hoz h�z. Szerelemt�l �g�, forr� ajk�t az ajkamon �rezni. Szem�r�l a boldogs�g k�nnycseppjeit nekt�rk�nt magamba sz�vni, mosolya ragyog�s�ban t�nd�k�lni. Mellette aludni el �jszak�nk�nt �s mellette �bredni reggelente. Mindent megadni neki, amire sz�ks�ge van. Mindenben t�mogatni �t. Mellette lenni mindig. �r�kre �s m�g tov�bb.
De nem �rtem, nem �rtem, hogy mi�rt. Hogy mi�rt nem kaphatom meg ezt az apr�, nekem m�gis hatalmas �r�m�t az �lett�l.
Felejteni. Megint csak ez a sz� jutott eszembe. Felejteni vagy szenvedni. Szenvedni. Szenved�s ez? Igen. Egyr�szt igen. M�sr�szt viszont �ltet. Csak tudni kell, hogy hogyan �llj hozz�. Azt hiszem, erre mondj�k azt, hogy gy�ny�r� k�n.
Felejteni? Nem, nem megy. Nem akarom! Nem! �s nem megy! Ne k�nozzatok mindig ezzel! � a mindenem. Igen, tudom, hogy van �let rajta k�v�l is. �s hogy t�nkre teszem magam, tudom. De az �n �letemen m�r nincs mit t�nkre tenni. Nem leszek �ngyilkos miatta. Err�l sz� sincs. Azt biztosan nem �ln�m t�l, ha b�rmi baja esne. De hogy meg�ljem magam? Nem, arra nem lenn�k k�pes. Sokszor megfordult m�r a fejemben, igaz. Nem miatta, hanem �gy alapb�l. Felesleges az �letem. Tudom j�l. Sokkal k�nnyebb lenne, ha nem is lenn�k. De nem tudn�k v�get vetni az �letemnek. Az gy�va megold�s lenni. Meghuny�szkodn�k az �let el�tt. M�rpedig �n nem az a fajta ember vagyok, aki csak �gy megal�zkodik m�sok el�tt. Nem!
Nem tudom, hogy mit csin�lhatn�k. �rd�gi k�r, amib�l nincs ki�t. Csak sodor az �r mag�val, �n pedig megpr�b�lom a fejemet a v�z felsz�n�n tartani. Ha egyszer elkap egy �rv�ny �s ler�nt, nem tudok mit csin�lni. Tehetetlenek vagyunk. Persze megpr�b�lhatunk a felsz�nre evezni. Kap�l�zhatunk k�ts�gbeesve, hogy a felsz�nre emelj�k fej�nket. Tal�n siker�l is egyszer-k�tszer. Magunkba sz�vhatjuk a jeges, sz�r�s leveg�t, amely m�gis olyan j�l esik, ami maga az �let, de hi�ba. Tudjuk j�l, hogy sosem nyerhet�nk. �s ezt az �let is tudja. Hagyja, hogy azt higgy�k, hogy mi nyert�nk. Hogy telisz�vjuk t�d�nket a friss leveg�vel. De ez is csak �lomk�p. Telisz�vjuk magunkat az �lettel, �r�mmel, rem�nnyel. Majd �jra ler�nt. �s addig folytat�dik ez az eszeveszett rem�nytelen k�zdelem, m�g v�g�l alul maradunk. Mert alul maradunk. Mindig alul maradunk, mindegy mivel pr�b�lkozunk.