Még most sem igazán érted mi történhetett, pedig olyan csodálatosan indult az a nap.
- Ébresztő, cica! Menni kell! - mondta Bill és lágyan megcsókolt.
Nagyot nyújtóztál és kinyitottad a szemed. Bill csillogó szemeibe néztél bele. Hirtelen nem értetted, miért ilyen sürgős felkelni. Aztán eszedbe jutott, hogy egy díjátadóra vagytok hivatalosak. A fiúk egy újabb díjra esélyesek és magukkal visznek téged és a szüleiket is. Az átadó délután négykor kezdődik, de előtte egy kis dolgotok van még a városba. Pontosabban el kell hozni a szabótól a ruhádat és egy cipőt kellene még hozzá venni. Álmosan rápillantottál az órára: 1/2 11.
- Neem akarok! Még korán van. - mondtad és hátat fordítottál Billnek.
De ő nem hagyta magát. lehúzta rólad a takarót és elkezdte a nyakadat puszilgatni, miközben ezt suttogta:
- Ébresztő kicsim!
- Nem! - válaszoltad makacsul. - erre elkezdett csikizni.
- Jól van, na! - mondtad nevetve - Ébren vagyok!
Megdörzsölted a szemed és felültél.
Bill előtted ült egy szál boxerben. Odabújtál hozzá és megcsókoltad. Kikecmeregtél az ágyból és nyújtóztál még egyet. Bill felállt, belebújt egy farmerbe és egy pólóba. Egy puszit nyomott a homlokodra.
- A konyhában leszek. Siess, anyu már vár.
- Oké.
Odamentél a ruhásszekrényhez és előkerested a kedvenc topod és szoknyád. Épp a szoknyát akartad felvenni, mikor megpillantottad Tomot a tükörben.
- Nincs kukucs! - és felé hajítottál egy párnát.
- Nem láttam semmit! - mondta hamis mosollyal az arcán, félre hajolt a párna elől és kiment a szobából.
Mielőtt Tom visszajöhetett volna, gyorsan felöltöztél és átmentél a konyhába.
Az ikrek édesanyja eléd rakott egy nagy tányér rántottát. Miután megetted, megköszönted, beültetek a kocsiba és elindultatok Magdeburgba. Te ültél középen a fiúk meg a két oldaladon.. Az egész utat végignevettétek. Először a ruhádért mentetek be. Gyönyörű, halványrózsaszín ruha volt. A hátán kivágva. A fiúk majdnem elájultak, mikor megláttak benne. Utána bevetettétek magatokat a városba, hogy megkeressétek a megfelelő lábbelit is. A második üzletben meg is találtad. Egy magas sarkú, rózsaszín szandit. Tökéletesen illett a ruhádhoz. Vásárlás után hazamentetek.
A fiúk egyre izgatottabbak lettek, ahogy közeledett a négy óra. Tom egyfolytában a lakásban járkált. Billnek pedig be nem állt a szája.
- Valaki tapassza már be a száját! - könyörgött Kaulitz-mama.
Több se kellett neked: odamásztál Billhez és betapasztottad a száját. Olyan jól sikerült, hogy csak akkor engedtétek el egymást, mikor pontban kettőkor megszólalt a csengő. Georg és Gustav volt az a szüleikkel.
- Sziasztok! - köszöntek.
A szülők a nappaliban foglaltak helyet, ti pedig bementetek Bill és a te közös szobátokba. Az volt ugyanis a második legnagyobb a lakásban.
Negyed háromkor felöltöztetek, Kaulitz-mama pedig kontyba tűzte a hajad. Félháromkor kocsiba ültetek és irány Magdeburg.
Az átadóra átalakított disco, a Gröninger Bad már teljesen megtelt a sztárokkal és a rajongókkal. Legnagyobb ovációval a Tokio Hotelt köszöntötték.
- Sok szerencsét! Szeretlek. - mondtad és megcsókoltad Billt.
- Én is, cica.
Felhőtlenül boldogok voltatok. Úgy éreztétek semmi sem állhat a boldogságotok útjába. Fogalmatok sem volt róla, hogy a sorsnak más tervei vannak veletek.
A fiúk a backstage felé vették az irányt, te pedig a szülőkkel helyet foglaltál. A fiúk a sztárvendégek emelvényére adtak meghívót. Nagyszerű hangulatban telt az átadó. A Tokio Hotel természetesen megnyerte az " Év legjobb rock bandája" díjat. Mikor színpadra léptek és elénekelték legújabb számukat a " Wir schliessen uns ein" -t, a közönség hatalmas üdvrivalgásban tört ki. A fiúkat túlkiabálva énekelték a dalt.
A gála zárásaként a fiúk a többi sztárral együtt bementek a közönséghez autogramot osztani.
Örömtől ragyogó arccal figyeltétek a srácok diadalmenetét.
De hirtelen minden megváltozott. Elszabadult a pokol. A rajongók egyre vadabbak lettek. A biztonsági korlátot ledöntötték és lerohanták a fiúkat. A maroknyi biztonságiőr tehetetlen volt a több ezer megvadult rajongóval szemben.
- Neem! - kiáltottad könnytől csillogó szemmel és a szülőket megelőzve futottál, hogy megmentsd szerelmedet. De egy biztonságiőr elkapott és nem engedett.
A rajongók semmivel sem törődtek. Szinte összetaposták a fiúkat. Fellöktek egy operatőrt is, maki elejtette a kameráját. A hatalmas kamera éppen Billt találta fejen, aki az ütés erejétől ájultan rogyott a földre. Ha nincs ott az az őr a lányok összetaposták volna. Egyre jobban sírtál miközben hátraszaladtál a színfalak mögé. Billt a földre fektették. Odarohantál hozzá és az öledbe vetted a fejét. Sírva szólongattad és cirógattad:
- Bill, kicsim. Kérlek. Nagyon szeretlek. Ne hagyj el. Kérlek, Bill.
Könnyed az arcára csepegett. A szülők és a többiek ebben a pillanatban érkeztek meg. Simonne azonnal az ájult gyermekéhez sietett. Tom, Georg és Gustav megúszta az incidenst pár lila folttal és kisebb zúzódásokkal.
- Nem mozdul. - mondtad kétségbe esve.
- Nemsokára itt lesznek a mentők. - szólt z egyik szervező.
Egyre jobban rázott a sírás. Azt se tudtad, hogy hol vagy. Nem érdekelt semmi. Tom hiába próbált nyugtatni. A mentősök pár perc múlva érkeztek meg. Nagyjából abbahagytad a sírást. Hagytad, hogy kivegyék Billt az öledből és hordágyra tegyék. Felálltál és a tenyeredbe temetted az arcod.
- Ön is megsérült?- kérdezte az egyik mentős.
- Nem. Miért? - néztél rá értetlenül.
Aztán észrevetted, hogy a ruhád ahol Bill feje az öledben volt csupa vér. A tenyered úgyszint.
- Bill! - sikítottál fel hisztérikusan és elindultál a mentőautó után, ami ebben a pillanatban indult el Billel és Simonneval. De Tom karjaiba rohantál. Magához ölelt és egy puszit nyomott a véres-maszatos arcodra.
Beültetek a kocsiba és elindultatok a kórházba. 20 perccel a mentőautó után értetek be. Az ikrek anyukája éppen az egyik orvossal beszélt. Miután végzett odament hozzátok és a könnyeivel küszködve mondta:
- Bill az intenzíven fekszik. Súlyos koponyasérülése van. Az orvosok mindent megtettek. De már soha nem fog magához térni. Bemehetünk hozzá búcsút venni, utána lekapcsolják a gépekről.
Zokogva a férje vállára borult.
E szavakat hallva egy világ omlott össze benned. Leroskadtál a földre és keserves zokogásban törtél ki.
Ez lehetetlen! - gondoltad - Bill nem hallhatott meg! Hiszen reggel még olyan boldog volt! Ez biztosan csak egy rossz álom! Valaki ébresszen már fel!
Tom odatérdelt melléd és átkarolt. Még ő se fogta fel, hogy elveszítette azt, akit a legjobban szeretett: az ikertestvérét. A válladra hajtotta fejét és csendben sírt. Érezted, ahogy könnycseppjei az arcáról a válladra csöpögnek.
Simonne átölelt titeket, aztán együtt bementetek Billhez. Mindenki sorban elbúcsúzott tőle. Te maradtál utoljára. Szerettél volna még egyszer kettesben maradni vele.
Bill az ablaknál álló ágyon feküdt. A feje be volt kötve. Az ágy mellett álló kis monitoron láthattad gyenge szívhangját.
Odamentél hozzá és nézted, ahogy békésen fekszik. Ez a vidám, örökmozgó fiú. Máskor nem lehetett megállítani. Egy pillanatra sem maradt meg egyhelyben. És most.... És most itt fekszik eszméletlenül egy kórházi ágyon. Nem fog többet a csókjaival kelteni, he felkelsz nem az ő örömtől csillogó szemeivel fogsz először találkozni. Nem láthatod többet a mosolyát, nem érezheted puha ajkait. Bill nincs többé.
Megrázkódtál. Olyan kegyetlen az élet, oly rövid időt tölthettetek együtt. De életed legszebb évei voltak!
Eszedbe jutott, mikor először találkoztatok. Az első randi, az első csók. Mikor csónakázni mentetek, de egy hirtelen felröppenő madár megijesztette Billt és felborult a csónak....
Halvány mosoly futott át az arcodon.
Odahajoltál Billhez, félretűrted a szemébe lógó tincseit és egy utolsó, egy búcsúcsókot leheltél ajkaira.
- Szeretlek. Örökké szeretni foglak, kicsim.
Georg visszament a szobába és megfogta a vállad. Felé fordultál és a mellkasára hajtottad a fejed.
- Ideje mennünk. - suttogta.
Nem szóltál egy szót sem, csak bólintottál.
Kimentetek. Két nővér ment be és lekapcsolta a lélegeztető gépet.
Az ablakból nézted az egészet. Bill mellkasa még egyszer megemelkedett, hogy aztán végleg lenyugodhasson.
Egy könnycsepp csordult végig az arcodon, lemosva az énekes rászáradt vérét......


2008.